Süt a nap, gyerünk ki a lakásból! J Nem kell messze, hosszú
kirándulásra menjetek, akár a városi zöldben is felfedezhetitek a címadóimat!
Ha a Gellért-hegy, Rupp-hegy ösvényein sétálva kijuttok egy
kis meleg, száraz rétre, tisztásra, nemcsak a kilátásban érdemes gyönyörködni,
hanem megéri az orrotok elé is kukucskálni. Sasszemek persze előnyben, mert
azok a bizonyos pocakos dámák értenek hozzá, hogy ne lehessen őket könnyen
észrevenni: lehetnek zöldek vagy szalmasárgák – lakóhelyük színéhez
alkalmazkodva, azaz az élő vagy elsárgult fűszálakat utánozva. Mozgásukban is
igencsak megfontoltak – szó sem lehet holmi felelőtlen futkosásról, repkedésről
– legfeljebb karcsú lábaikon hintáznak kicsit – mintha csak a szél játszana egy
levélkével, vagy megfontolt séta közben fejüket forgatva tartják szemmel a
környezetüket. (Na nem azért, hogy később teázgatás közben jóízűen
elpletykáljanak barátnőikkel a
látottakról, hanem mert aki vadászik, az mindig lesben áll! Vadászó hölgyek? Na
ne rémüljetek meg, minket nem fenyeget veszély, a lepkék, legyek,
szöcskék,sáskák… társadalmának kell résen lennie. Nem feszítem tovább a húrt J, ha még nem találtátok
volna ki, imádkozó sáska (Mantis religiosa) nőstényeket figyelhettek meg
mostanság. Néhány túlélő – később elmagyarázom ezt a jelzőt -hímet is persze,
csakhogy ők kisebbek, fürgébbek, hamarabb elrepülnek veszélyt érezve, míg
elnehezedett 6-8 cm-es aráik már nemcsak a vadászaton, hanem fontosabb kérdésen
is törik a fejüket: hova rakják le duzzadó hasukból a petecsomóikat.
 |
| Íme egy pocakos dáma |
Sáska-e az imádkozó sáska? Bizony nem! A rovarok nagy
osztályában a fogólábúak rendjébe tartozik
( a valódi sáskák meg az egyenesszárnyúakhoz) és életmódja
is tökéletesen eltér névrokonaitól.
Azokat a bizonyos fogólábakat nem véletlenül tartja imádkozó
pózban (másik nevét ájtatos manó is ezért kapta), ha elérhető közelségbe kerül
a zsákmány, egy villanás csak, ahogy előrelendülnek, a következő pillanatban
pedig már karmaik, tüskéik között vergődik a reggeli.
 |
| Fogóláb tisztogatás...a NatGeo fotóján jól látszik, milyen félelmetes fegyver |
A lábak mellett a hatalmas szemek segítik a vadászatban – ha
nézitek a fotókat nincs olyan érzésetek, hogy a Batman zöld manójának álarcát
róla mintázták?
(A különbség „csak” az, hogy egy állat sosem gonosz,
legfeljebb, ha elég értelmes, akkor gonoszkodhat – az elvetemültség úgy látszik
az evolúciós sorban az értelmi szinttel arányban nő…)
Ezt csak azért fejtegettem itt ilyen bölcsen, mert van egy
mozzanat az imádkozó sáskák életében, ami miatt az első reakciónk a gonosz
rásütése lenne: a nyár végi szerelem igencsak veszélyes lehet a hímek számára –
előfordul, hogy életük párja párzás közben leharapja a fejüket!!!
A természeti jelenségeket SOSEM szabad azonban érzelmeink
alapján megítélni! Tegyétek csak fel azt a MIÉRT kérdést? Bár sok minden a
természeti folyamatokban még ma is titok számunkra – akár szeretjük ezt
bevallani akár nem -, az imádkozó sáska nőstények kannibál viselkedésére megvan
a magyarázat: a hímek egy idegközpontja a párzómozgást gátolja. Ha elveszti
szegény a fejét – azaz leharapják -, ez a gátlás megszűnik, a párzás
sikeressége nő. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a nőstény
táplálék-fehérjeforráshoz jut ha férjét megeszi, így energiáit maradéktalanul a
peteképzésre fordíthatja. Mivel a hímek élete nyár végétől számítva már amúgy
is csak 1-2 hónapig tartana - az első fagyokig -, addig meg a
táplálékszerzésben a nőstények vetélytársai lennének, áldozatuk a faj fenntartását tekintetbe véve
mindenképp előnyös.
(Még szerencse gondolhatják a fiúk, hogy nálunk ez nem így
működik! J)
És most váltsunk egy kis gyakorló tudományra: segítsétek a
fajok elterjedésének felmérését célzó úgynevezett monitoring munkát! Az
imádkozó sáska is monitoring faj: a vadonleső oldalán http://www.vadonleso.hu
megfigyelésetek helyét, időpontját rögzítve, újabb adattal járultok hozzá a
különböző fajok feltérképezéséhez!
(Az imádkozó sáska védett rovarfajunk 5.000,- Ft a
természetvédelmi értéke.)
 |
| Sziasztok! Na ki az az ügyes aki megtalál? |
Miközben ezeket a vad szerelmi életű manókat keresitek,
biztos, hogy meglátjátok a címben említett titokzatos
virágokat is: sárga szirmok, mintha csak lebegnének a földön – se szár, se
levél!
 |
| Föld felett lebegő szirmok |
A vetővirágokban (Strenbergia colchiciflora)
gyönyörködhettek! Miért hívom titokzatosnak? Több okból: egyrészt évekig nem
láthatjátok az őszi virágzását, csak akkor, ha elég sok eső esik
augusztus-szeptemberben. (Én 4 éve járok a Gazdagrét-Törökugrató Iskola tanulóival
- Gurubiné Katalin tanítónő lelkesedésének
köszönhetően - a Rupp-hegyre, soha nem találkoztunk eddig vele ott!)
 |
| Szinte a járókelők lába alatt bújtak ki a virágok a Rupp-hegy tanösvényén |
De
titokban akkor is virágzik, amikor nem látjuk: a föld alatt!!! Csak a porzó,
termő fejlődik ki, a hangyák beporozzák, tavasszal jöhet a termés. Hú de sok
furcsaság egy mondatban! Bizony a vetővirágot a hangyák porozzák ha föld
felett, ha föld alatt nyílik, leveleit, termését pedig tavasszal neveli ki,
mintha nem is ugyanaz a növény lenne. (Írtam már egy ilyen ravaszdiról a
sportos sasolásban – ha megírjátok a nevét, bölcsbagoly pont a jutalom!)
 |
| Az apró porzó, termő csak a hangyákat csalogatja |
Az idei időjárás hosszú szünet után vetővirágos! Mindenfelé
nyílik – Tihany, Börzsöny, Mátra… Nézzétek meg a saját szemetekkel!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése