ODU-ZOO

 Itt az őszi odú-híradó! A madárbérlők már régen – még júniusban – búcsút mondtak otthonaiknak: a fiókák megnőttek, kirepültek, a lakásokra legközelebb majd a téli hideg éjszakákon lesz szükségük. Igen ám, de ha lelkiismeretes gondnokok vagyunk, akkor fontos a bérlők kényelme – az őszi napok kiválóak nemcsak az odúk karbantartására, de újabb kíváncsiskodásra is: milyen hívatlan lakókat találhatunk tollas vendégeink után vagy esetleg helyett?
Néhány képes ötlet odú javításhoz:

Ha egy harkály be akart nézni az "ablakon" és kivájta ajtónak...
...kitolhatunk vele: a fémlemezzel próbálkozzon!
Dolgozni mindig kellemesebb jó társaságban:
Juhász Imre barátomnak a Budakeszi Vadasparkban akadt egy figyelmes nézője :)
A javításon kívül ez a nagytakarítás ideje: a kiürült fészkeket a lakók nem használják többé, jövő tavasszal újat készítenek, a régiekben meg mindig marad madárélősködő – pl. tolltetvek -, ürülék, úgyhogy nincs mire várni, ki velük! (Ezzel kiérdemelhetjük tollas védenceink elismerését:  „Tiszta otthon, rendes ház!” J)
A fészkek kiszedésénél néha turpisságokra is fény derül: lehet, hogy emeletes otthonra találunk!
 A szükség nagy úr – ha kevés az alkalmas fészkelőhely, nincs válogatás, több madárpár is felhasználhatja ugyanazt a lakást: például a Budakeszi Vadaspark egyik odújában az első - májusi - bérlő egy széncinegepár volt, de miután kireptették fiókáikat, egy megkésett örvös légykapópár vetett szemet rá júniusban, így az alsó fészekre ráépült egy új, - a különböző fajoknak köszönhetően - teljesen más fészek!

Emeletes otthon: alul a széncinege fészek, felül az örvös légykapó
Egy másikban valaki nagyon malacul evett – a morzsákat nem takarította el maga után… Ki volt a tettes? Se nem egér, se nem mókus, bár mindkettőhöz hasonlít: pele használta ebédlőnek az odút.
Ebédlőnek, hálóhelynek, szülőszobának…egy madárodú kiváló lakás a peléknek is. Nincs aranyosabb látvány mint amikor augusztus-szeptember tájékán leginkább, de néha még ilyenkor októberben is, az odú mélyéről szimatoló orrocskák és sok ijedt gombszemecske mered ránk!

Lakoma után...névjeggyel: árulkodik a pele ürülék
Szimatoló orrocskák, fekete gombszemek: egy halom nagy pele kölyök
És ilyenkor derül ki az is, hogy az üres fészekodúk bizony kívánatos búvó- és éjszakázóhelyei az aprónépnek: 
Bagolylepke duó
Aranyos virágbogár 
 Közönséges fülbemászó 
A bagolymódra éjszaka repkedő bagolylepkék mellett, a fülünknél az odú sötétjét sokkal inkább kedvelő közönséges fülbemászón át, bodobácsokig  vagy szépséges virágbogarakig (hétköznapi nevükön rózsabogarakig) számtalan képviselővel találkozhatunk! Akik – erről nem kéne elfeledkeznünk - ha nem is olyan szépek vagy aranyosak mint a tollas vagy szőrös bérlők, de legalább olyan fontosak! Még akkor is, ha esetenként veszélyesek lehetnek! A Telki erdő odútelepén készült a fotóm a lódarazsas odúról – egy nyár eredménye a csodás fészek – amit persze tisztes távolból csodáltam meg, de eszem ágában sem volt bántani –  lódarazsak nélkül valószínüleg kopasz fákban gyönyörködhetnénk zöld erdő helyett – óriási mennyiségű hernyót esznek meg és etetnek meg az ivadékaikkal.

Lódarázsfészek az odúban vagy odú a lódarázsfészekben?
És akár hiszitek akár nem, még most szeptember végén is találtam tojásokat az egyik lakásban!!! Csak éppen nem madártojásokat…Egy gyapjaslepke (Lymantria dispar)nőstény  úgy döntött jobb, biztonságosabb helyet nem is találhatna petéi számára, mint az egyik odú belső fala. Pedig ezek a lepkék egyébként sem hagyják csak úgy sorsukra őket: a nőstények meleg szőrbundába csomagolva ragasztják petecsomóikat a fák kérgére, sziklákra, épületek falára…jöhet a hideg tél, zimankó!

Szőrbundába csomagolt peték...
...a gyapjaslepke nőstény gondoskodott utódairól
Amúgy ezek a lepkék azok, akikkel úgy átlag 10 évente készül a TV interjú:  körülbelül ilyen ritmusban szaporodik fel úgy a számuk, hogy falánk hernyóik után egy-egy erdőrészben csak a csupaszra rágott fák maradnak! Ugye, hogy kell az a lódarázs?

Nem izgalmas? Néhány fészekodú a kertben és mindjárt van egy mini állatkertetek is…

Megjegyzések