Sportos sasolás - ezúttal két lábon!

Itt az október közepe, eljött az őszi kirándulások talán legszebb időszaka – mielőtt az erdő fái, bokrai megválnának leveleiktől, ragyogó színekbe öltöztetik őket.

A tudomány rideg nyelvére váltva, nem történik egyéb, mint hogy a levelekben a fotoszintézis (azaz a fény felhasználásával folyó szerves anyag előállítás, még egyszerűbben a növények táplálékkészítése) megszűnik, a fény felvételéért felelős zöld színanyagra (klorofill) már nincs szükség, elbomolhat. Átvehetik a helyét a levelekben eddig „elnyomott” színanyagok, a karotinoidok és antociánok. Az előbbiek palettájában szerepelnek a sárga, narancs, barna „festékek”, az utóbbiak adják a kék, piros, lila színeket.

A sejtekben a zöld színtestek (kloroplasztiszok) láthatók, tele zöld színanyaggal (klorofill)

Ennyi elég is a bölcsességből, inkább jöjjön az élvezet: olyan túrát szeretnék most  ajánlani nektek, amitől szó szerint eláll a lélegzetetek! J (Részint mert alig kaptok levegőt a hegymászástól, részint mert olyan csodálatos látványban lesz részetek!)

A kiindulópont Dömös (autóval, busszal egyaránt megközelíthető), majd a piros háromszög jelzésen haladva Dobogókő a végcél. De ami közben van…Igencsak meredek kaptatók is igaz, 

de a Vadálló kövekhez érve egyszeriben elfelejti az ember a fájó izmokat és a lihegést – a kövekre felmászva a kilátás felejthetetlen, lélegzetelállító, hihetetlen…ragozhatnám még, de inkább nézzétek meg magatok!

Maguk a vadálló kövek is fenségesek:

Ugorjunk vissza az időben egy cseppet – ó csak 12 millió évről van szó J -, amikor a helyszínen még egy működő vulkán köpködte a  finomabb andezittufát, és a durvább törmelékköveket hol  vegyesen, hol váltakozva, ezek pedig lerakódva összecementálódtak.  A vulkán szolgáltatta a kötőanyagot is: finom vulkáni port és lávát.

Később a tűzhányó felrobbant, beroskadt, így egy hatalmas kaldera jött létre, ennek egyik peremét alkotják a bizarrabbnál bizarabb sziklaformák.  A Természet szobrászkodott és szobrászkodik még ma is itt, vésői a fagy, hőmérsékletingadozás, csapadék, szél…  , és ezeknek a szerszámoknak a finomabb törmelék  hamar megadja magát, míg a nagyobb sziklatömbök dacosan ellenállnak.

Jónéhány „szobor” nevet kapott elődeinktől: próbáljátok megkeresni Attila sisakos fejét, a Bunkót, a Felkiáltójelet vagy Árpád trónját, de szerintem szárnyaljon a fantáziátok szabadon és akár ti magatok is lehettek névadók.

Attila ősapánk glóriában

Némi ücsörgés, álmodozás vagy sziklamászás után – kinek kinek kedve és alkata szerint J -, folytassátok az utat, mert az élményeknek még koránt sincs  vége! Ha eléritek a Prédikálószéket –  a Dunakanyar tárul teljes pompájában elétek.

Dunakanyar ahogy a látómezőbe belefért :)

Az újabb álmélkodástól kicsit kábultan először nem is fogtok gyanút, hogy a jelzett útvonal lefelé ereszkedik, míg a Király pataknál kétségbeesve rádöbbentek, hogy a patakok a legritkábban folynak a hegytetőn, azaz völgybe jutottatok és onnan Dobogókőhöz újra csak mászni kell! Na de biztatlak titeket – ez a kapaszkodás szinte meg se kottyan már az első próbatétel után, és Dobogókő nemcsak a szemeteket elégíti ki, hanem a gyomor is megkaphatja a magáét: a turistaház előtt mindig ott rotyog két- három bográcsban a halászlé, a csülkös bab- vagy marhagulyás – és nem ám holmi híg lében lötyögő néhány húsdarab, hanem sűrű, ízes, igazi kiéhezett turistának való finomság. De a friss, nagy karéj zsíros kenyér vagy hatalmas szelet almás pite se kutya! Ebből is láthatjátok, hogy érdemes meghódítani a 935 m-es csúcsot, majd evés, ivás, pihenés és egy utolsó körbepillantás után

a piros majd a sárga csík jelzésen végig lefelé tartva már könnyű futamodás Dömös. (Aki esetleg még mindig kihívásra vágyik, eltérhet a piros után a zöld jelzésre, hogy a Rám szakadékon átvágva jusson Dömösre – ezt az útirányt az időpont alapján is fontoljátok meg:  több helyen kérik táblák, hogy a fennakadások elkerülése miatt lentről felfelé közlekedjenek a turisták a szakadékban -, nyilván ha délután 3 körül indultok lefelé Dobogókőről, már nemigen lesz szembeforgalom…)

Az egész túra 20 km, kényelmesen 6 óra alatt megtehető. Ajánlott a számítógép előtt görnyedő felnőtteknek tüdő átlélegeztetésére, izmok megtornáztatására, lélek feltöltésére, kalandvágyó ifjoncoknak kúszásra, mászásra, felfedező utakra! J

Ne feledjétek – rövid ideig tart a színpompa és nincs az a fotó, film, festmény, ami vissza tudná adni a személyes megélés varázsát! Kifelé hát a városból, a szobából - október elejétől kis szerencsével november közepéig  tiétek a Természet festőművész arcával is!