Novemberi esték tündérei

November – köd, eső, fázós reggelek, korai alkonyok, mozdulatlan csend és sötétség…ugyan dehogy! Már több mint egy hete lámpáink fényében fehér, sárga, barnás, mintás szárnyú tündérek járnak körtáncot és lehet, hogy akár Karácsonyig újra meg újra kilibbennek nappali alvóhelyükről, hogy este-éjszaka megüljék a nászukat.

Éjszakai tündérke az ablakon, meg egy paparazzi :)

Tündérek? Igazából éjszakai lepkék! Ilyenkor? Nem fagy be a fenekük? Háát, ők a hideget kedvelik, nem véletlenül hívjuk őket téli araszoló lepkéknek. És ha nem is tündérek, de nagyon izgalmas lepkecsoport képviselői. Először is el tudtok képzelni lepkét szárny nélkül? Áá ugye nem…

Nagy téli araszoló (Erannis defoliaria)

Kis téli araszoló (Operopthera brumata)

Pedig ezek a bogárszerű jószágok, akiknek legfeljebb valami kis csökött szárnycsonk meredezik a hátán – téli araszolóéknál a szebbik nem képviselői!

Szent ég – valami súlyos betegség sújtja valamennyit? És csak a nőstényeket? Mielőtt bármilyen horrortörténetbe beleélnénk magunkat, az igazság az, hogy ők ilyenek, így kellenek a hímeknek – szárnyatlanul! A nőstények sok petét raknak – a sok pete súlyos! Repülni hordó hassal meg nehéz és veszélyes is lehet. Úgyhogy a nőstények a gyaloglás mellett döntöttek – elég nekik felmászni a fák törzsén, ágain, aztán a többi legyen a fiúk dolga, keressék meg őket! Szegény hímek vaksötétben soha nem találnak rá a szürkés-barnás, rejtőszínű nőstényekre – kihal a faj gondolhatnátok, de a Természetben minden jól ki van találva! Ahol nem elég a szem, ott jöhet az orr! És egy lepke szimatban verheti ám a nyomozókutyákat! A vékony kis csápok igazi szaglóantennák a hímek fején, míg a nőstények kívánatos parfümbe burkolják magukat – minden készen áll a nászéjszakákra!

Antennák munkában - szimat!

Lepkenász kis téliaraszoló módra

De honnan teremnek elő hirtelen ezek a lepkék? Október elején még sehol sincsenek, egy hónap múlva meg annyi lehet belőlük – az idei év ilyen a Normafa közelében -, hogy szinte a szemünket verik ki esténként.

Rájuk igaz a mese: a földből pattannak elő – azaz inkább másznak, mert a megnőtt és „torkig” jóllakott hernyóik a föld alatt bábozódnak be egy kis kényelmes kamrában és kivárják míg kellően hideg idő lesz, hogy kezdődhessen a lepkeéletük. A tartós fagy aztán végleg lezárja az araszolók szemeit, de addigra már a petéket a nőstények lerakták a fák törzsére, rügyek közelébe, ha jön a tavasz, a kikelő hernyócskákat várja a terített asztal – duzzadó rügyek, kifeslő levelek…

Araszoló – miért kaptak ilyen furcsa nevet ezek a lepkék? Hát mert hernyókorukban araszolnak – mint a mesebeli kis kukacok: megkapaszkodnak elöl az úgynevezett torlábaikkal, felgörbítik a hátukat, hátsó tolólábaikat az elsők mellé teszik le, majd első lábakkal elengedik az ágat, testüket kinyújtják, hogy elöl újra megkapaszkodjanak. Figyelemre méltó testgyakorlás – hölgyek, urak a heti edzésterve be lehet venni: 10 perc araszolás! J

Folyik az araszolás...! Foto: ezermester.hu

Látjátok szinte ki se kell lépni a szobából, most szó szerint bejön a Természet az ablakon – ha betéved néhány lámpafénybe bódult szerelmes hozzátok, ne csapjátok le, nézzétek meg finom rajzolatú szárnyait, ha kedvetek van hozzá nyomozzátok ki kicsoda – a következő fotók is segítenek! - aztán óvatosan leborítva egy dobozzal-pohárral, engedjétek el újra, hadd élje ő is az életét!

Nagy téli araszoló (Erannis defoliaria) hímek különböző színváltozatokban