2013. november 24., vasárnap

Vadliba kóstolgató

Na nem Márton napi módra a hasunkat libafinomságokkal tömve, hanem ha belekóstoltok ebbe a kis írásba a fejetek lesz libás okosságokkal tele! J
Mi is az, hogy vadliba? Hát sok sok lúdfaj egy kalap alá véve: igazából magyar vadlibánk – azaz aki Magyarországon  fészkel – csak egy van, a nyári lúd. (Ő viszont az európai ludak közül a legnagyobb és ha valaki nem tudná esetleg a házi libánk őse. :)
De ősszel, október közepétől már egyre hangosabbak a vizek, mert érkeznek hozzánk a libavendégek: északabbra költő nyári ludak és mellettük sok ezer nagy lilik és vetési lúd is csatlakozik a csapatokba gyűlő mieinkhez.. Jó mulatság ilyenkor a libanézegetés – egy jobb távcsővel könnyen azonosíthatjátok a fajokat – íme egy kis segítség:

Nyári lúd (Anser anser) bélyegek: rózsaszín, vaskos csőr, láb, világosszürke mell
Repülő nyári ludak: feltűnőek a világosszürke szárnyfedők

Vetési lúd (Anser fabalis) bélyegek: fekete-narancs csőr, narancsszínű láb, sötét mell

Repülő vetési lúd: sötét szárnyfedők!

Nagy lilik (Anser albifrons) bélyegek: fehér folt a csőr felett, széles fekete keresztsávok a mellen-hason

(A magyar névadások általában nagyon találóak – bölcsek voltak pusztában lakó őseink! -, így igaz ez a vadliba nevekre is: nyári lúd, mert ezt a fajt lehetett nyáron látni nálunk, vetési lúd, mert ezt lehetett tömegesen a vetéseken látni ősszel, nagy lilik, aki nem gágog, hanem lilik-lilik kiabálással beszélget!)

Ha meg egy-egy ritka vendég jelenik meg az országban, komoly felzúdulást kelt a madarászok körében – egymásnak adják a hírt, ki hol látott apácaludat, vagy merre járnak a vörösnyakú libák, esetleg néhány kis lilik – egyike a legkisebb fajoknak, inkább a Hortobágyon keresztül vezet a vonulási útja -, amelyik bizony már világszinten is a kipusztulás szélén áll! (Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 1 millió forint!)

Kis lilik (Anser erythropus) bélyegek: kis méret, sárga szemgyűrű

Apácalúd (Branta leucopsis)

Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis)

Manapság igazából már mindenre figyelnünk kellene a környezetünkben, nemcsak magunkra – elcsépelt már annyit emlegetik, de attól még igaz: fennmaradásunk záloga, hogy mennyire tudunk urakból együttélővé válni -, a zömöt alkotó vetési lúd és nagy liliknél is például történik valami: Európa és Ázsia tundra részein költ mindkettő és az utóbbi tíz évben egy egyelőre még megmagyarázhatatlan változás figyelhető meg a létszámukban: míg korábban a vetési lúdból állt a Dunántúlon telelő vadlibacsapatok 90%-a, addig mostanra állománya aggasztóan leapadt – felmerült, hogy talán vadászatát is korlátozni kéne -, és helyét átvette a nagy lilik, aki ma már egész Magyarországon dominál a vadlúdfajok között.
Talán a kanadai lúd megjelenése is szerepet játszhat? Aki közreműködésünkkel került Európába és invazív azaz erőszakosan terjeszkedő fajnak bizonyult a többi őshonos rokon kárára – Angliába utazók jóformán már csak őt láthatják mindenfelé…

Kanadai lúd (Branta canadensis)

Mindenesetre a madármegjelölés technikai fejlődése lehetővé teszi a ludak behatóbb tanulmányozását is:
nem tudjuk, milyen útvonalon/akon érkeznek a Kárpát-medencébe, hol vannak a pihenőhelyeik, merre vonulnak tovább, és hogyan térnek vissza költőhelyeikre, így viszont, hogyan védhetnénk meg őket és élőhelyeiket?...
2010 őszén került először műholdas jeladó egy nagy lilik gúnárra Gyulára, akinek a vonulási útjáról így értékes információkhoz jutottunk - 4-5000 km-es utat kell északi hazájáig megtennie 1-1 nagy liliknek -, 

Gyula Mekszikópuszta felett Forrás: National Geografic
"Gyula" útja mindenkit meglepett: nem tengerparton vonult mint a Hollandiában megjelölt madarak! erről a vonulási irányról eddig nem is tudtunk

majd a sikeren felbuzdulva a holland-magyar kutatási projekt  továbbfolytatódott: idén február 28-án a Zámolyi víztárózónál (Fejér megye) 26 madár egyedi kódolású színes nyakgyűrűt és 5 példány GPS alapú műholdas nyomkövetőt kapott ("Zsolt, Levente, Gábor, Ferenc, Miki" :). (Alterra Intézet, MME, nemzeti park igazgatóságok, önkéntesek segítségével, úgynevezett vetőcsöves hálóval sikerült ennyi madarat megfogni)

Ilyen nyakgyűrűt figyeljetek!

Jeladók készenlétben...

majd következik a szerelés!
Mi a jeladók jelentősége? Három naponta küldenek jelet, aminek alapján pontosan feltérképezhető a madarak útja!
(Ezt hallottuk felőlük a "madaras" hírekben: 
a szabadon engedés utáni infók - a jeladós madarak több mint egy hónapot töltöttek a Kárpát-medencében, majd április 2.-án "Zsolt" nekirugaszkodott és több mint 1000 km-t repülve a Donyec-medencéig jutott (Kelet-Ukrajna). Ápr. 4.-én már Oroszországban volt...

Szept.25. "Gábor, Zsolt" megindult visszafelé, május óta nincs információ "Ferencről", "Mikiről" szept. közepén jött utoljára adat, "Levente" adója pedig augusztus vége óta egy helyben ad. -Baja esett a madaraknak? - sajnos nem tudni...

Nov.12: Zsolt nagy lilik újra Európában van, Gábor elhagyta Kazahsztánt...)

Ha még tájékozottabbak szeretnétek lenni, a jeladós nagy lilikek útját a http://www.blessgans.de/index.php?id=503 honlapon követhetitek!

A jeladók jeleiből így rajzolják a térképeket...
FRISS HÍR: nov.18.-án megfigyeltek a tatai Öreg-tavon egyet a nyakgyűrűs nagy lilikekből!

Sok ezer vadliba pihen meg nálunk és maradnak hetekig itt – milyen ennivalót talál ez a rengeteg madár a kihűlő vizekben? – szokták kérdezni tőlem…Semmilyet! Mert nem a vizekben szűrögetnek mint a récék, hanem a libák bizony legelnek mint a tehenek! Ezt ők maguk is elárulják, ha kicsit hosszabban figyelgetitek őket – a tavakon a kacsák folyamatosan eszegetnek: vagy a fejüket dugják víz alá vagy lebuknak, hogy csak a fenekük néz az ég felé vagy az ügyesebbek búvárkodva teljesen alámerülnek. A libák bezzeg sziesztáznak! Sok közülük fejét a szárnya alá dugva bóbiskol vagy tollait rendezgeti, „fürdik” a vízben, a tréfásabb kedvűek oldalbukfencekkel – muris látvány egy vízben hentergő liba! – szórakoztatják magukat. Hát akkor mikor és hol esznek? Nem véletlen az Öreg-tónál elhíresült reggeli és esti libahúzás: a csapatok a vizek biztonságos menedékében töltik az éjszakát – oda ragadozó is, ember is csak zajosan tudna a közelükbe férkőzni -, aztán napfelkelte után irány a közeli vetések, legelők, kukoricatarlók - füvet csipegetni, kukoricaszemeket felkapkodni. Ha tele a pocak déltájt, vissza a tóra pihenni inni, aztán délután még egy kis estebéd és sötétedéskor esti mese és lefekvés a vizen...

Vadlibák a dinnyési Fertőn

Szieszta a tavon aztán...

indulás egy kis ebédre!

Igazi libának való finomság: friss őszi vetés!

10-20.000-es libatömegek! hogy nem keverednek össze az egyes csapatok? Ha valaha is felfigyeltetek már vadlibákra, szerintem soha nem megláttátok őket először, hanem meghallottátok! A kapcsolattartás folyamatos, függetlenül a csapatmérettől – a különbség csak az, hogy 1-1 mélyhangú gágogást vagy csengő lilikelést hallotok vagy szószerint fülsiketítő zsivajt! Nekem az a meglepő ilyenkor, hogy a kavargó zsibongásban hogyan tudják megkülönböztetni egymás jelzéseit, de valahogyan biztosan, mert minden este végül megtalálja a helyét és elül, elcsendesedik a libanép.
Buta liba! – tartja a mondás, de ezúttal nincs igaza! Óvatos, okos jószág a vadliba, nincs az a vadász, amelyik lőtávolon belül tudna kerülni hozzá - a kinyújtott nyakú, figyelő madár éles szeme minden rezdülést felszív és pontosan tudja mekkora a biztonságos távolság ember és közte -, nincs is más esély a vadászatára csak rejtekbe húzódni még sötétben, hogy reggel a gyanútlan liba ne sejtse mi vár rá… (A vetési, nyári lúd és nagy lilik vadászata Magyarországon októbertől-decemberig-januárig engedélyezett, de korlátozva a napi kilőhető mennyiséget!)
V betűben repülés – ezt a módszert is a vadlibákhoz kötjük, talán mert őket látjuk a leggyakrabban, pedig más fajok, - pl: darvak, sirályok, kárókatonák…- is alkalmazzák. Mindenesetre ezt a technikát buta madár ki nem találta volna: aerodinamikailag így a legkényelmesebb, - legkevesebb erőkifejtést igénylő - csapatban repülni! Elöl mindig egy tapasztalt, öreg madár vezeti a többieket, akit időnként felváltanak, hogy ő is tudjon pihenő üzemmódra váltani.

V-betűnek V betű, de ezek bizony darvak! :)

Ha pedig még többet szeretnétek kóstolni a vadlibákból, jövő szombaton vár a Tatai Vadlúdsokadalom rendezvény, sok sok érdekes előadással, élő közvetítéssel a nemzetközileg jelentős vizes élőhelyek eseményeiről (körkapcsolásban a Dinnyési Fertő, Fertő tó, Hortobágy, Kis-Balaton, Fehér-tó… ) és azért biztatlak egy kicsit: itt már nemcsak fejtágításra, hanem gyomorkorgató finomságokra, eszem-iszom, vásári jó hangulatra is számíthattok! 
(Fotók forrása: saját; a fajfelismerős és jelölős fotók a netről származnak)

Nov.16. dinnyési Fertő félórás madármegfigyelés eredménylistája:

Vándorsólyom
Tőkés réce
Fütyülő réce - 3pld.
Kanalas réce
Kerceréce - 2 pld.
Barátréce
Nyílfarkú réce
Nyári lúd
Vetési lúd
Nagy lilik
Vörösnyakú lúd - 9 pld
Szárcsa
Szürke gém

Érdemes most madarászni, nem? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése