És ha
unnátok már, hogy csak madarakra „fordítjuk hallószervünket”, pár nap múlva a
zümmögő kórusba is befülelünk, sőt sasolunk!
Most már
aztán igazán kitört a tavasz, sorra érkeznek az egyre híresebb hangú
trubadúrok! Tényleg énekverseny zajlik ám körülöttünk: sok-sok énekesmadárhím
próbálja meg túlénekelni fajtársait, hogy elnyerje a legszebb hölgy szerelmét –
mintha csak a provanszál középkorban lennénk…
Csak bírják
szusszal! Úgy tűnik bírják…, de hogyan?
Mi a
gégénkben elhelyezkedő hangszalagjainkat használjuk hangképzéskor, az
énekesmadarak viszont másképpen rendezkedtek be. Ők a két főhörgő
találkozásánál egy kétoldali páros szervvel (szirinx) adnak hangot, és ez hihetetlen
dolgokat tesz lehetővé: például egy madár duettet énekelhet saját magával és
éneklés közben is vehet levegőt! (Huhú azért nem baj, hogy nekünk ez nem megy –
képzeljetek el egy kétszólamban veszekedő élettársat, akinek még csak levegőt
se kell vennie perlekedés közben Brrrr…!)
Na jó,
maradjunk csak inkább a madaraknál:
Jó tíz napja
már, hogy új ébresztő szólamot kaptam kora reggel: megérkezett társasházunk
állandó bérlője a mi „házi” házi rozsdafarkú párunk. (Phoenicurus ochruros)
Minden ősszel melegebb tájakra távoznak – hiába, szeretik a telet mediterrán
vidéken tölteni -, de aztán a kötelesség
mindig hazahajtja őket. Nincs lazsálás, fészket kell rakni, fiókát kell
nevelni.
A hímet
mintha skatulyából húzták volna ki a nap bármely órájában: feketébe hajló
szürkében feszít tetőtől-talpig, azaz a farokig, mert - hogy az összhang mégse
legyen túl komor -, a farktollai rozsdavörösben pompáznak – ezt mondjuk kis
logikával a nevéből is kikövetkeztethetitek . Némi fehér beütés a szárnyakba –
mint holmi díszzsebkendő – és tökéletes az elegancia!
A tojó vele
ellentétben szerény barna kosztümöt visel (rozsdafarokkal) – átengedve a
csillogást párjának -, az ő mottója: Jobb a biztonság, azaz a rejtőszín!
Míg ezt a
kis cikket írom, a hím itt énekel a háztetőn, országnak világnak hírül adva,
hogy ez a ház az övé, amiben igaza is van, mert nekünk emberlakóknak eszünk
ágában sincs vetélkedni vele és birtokba venni a tető alatti réseket,
hézagokat, amik közül valamelyik majd az idei fészkét rejti.
Egyik
tanítványomnál viszont a közös házbérlet igencsak szoros lett, mert a hétvégi
házuk előszobájában a kalaptartón találtak egy rozsdafarkú fészket! (A madarak
a bejárati ajtó kis szellőzőnyílásán találtak be, majd az egzotikus helyet
felmérve, elégedetten meg is telepedtek!)
Valljuk be
az előszobában azért ritkaság a házi rozsdafarkú, de ha a bejárati ajtónk
felett van valami kis gerendás tető, akkor akár ott is „őrizheti a házat” azaz
nevelheti fiókáit ez a közelségünket, városi házainkat, irodaépületeinket is
elfogadó, „elfoglaló”, alkalmazkodó kismadár.
http://www.mme-monitoring.hu/media.php?mtype=snd&huring=PHOOCH
A
rozsdafarkú otthon köszöntése után pár nappal hallottam meg a szomszédunk
bokros, csalitos kertjéből az első barátka éneket.
A barátka
vagy barátposzáta (Sylvia atricapilla) nevét a hajdani szürkés-barnás csuhát
viselő középkori barátok után kapta, mert színeiben ő is ezt az egyszerűséget
utánozza. De nehogy egy legyintéssel elintézhessük ruházatát, divatos sapkával
dobja fel viseletét: a hímek mindig feketével, a tojók barnával!
Még téli
túrámon fotóztam le nektek egy barátka fészket, az is -mint mindig-, sűrű
bokorban rejtőzött. Az építésbe az előbb érkező hímek fognak, de többe is
belekezdenek egyszerre és sokszor a félkész építményekben énekelnek, így aztán
a barátkáknak "füttyfészkük" is van! Természetesen a "nő"
dönti el melyik legyen a végleges és azt már együtt fejezik be.
Változatos,
szép énekében a Margitszigettől kezdve a Városligetig már mindenhol
gyönyörködhettek.
http://www.mme-monitoring.hu/media.php?mtype=snd&huring=SYLATR
ÉÉS…Tegnap a
vértesi Haraszt-hegy lábánál a bokrosban megszólalt a karvezető énekes!!! Nekem
az idei első fülemüle (Luscinia megarhynchos)! Hangszépségben, változatosságban
és erőben vitathatatlanul a csúcsdalos!
Nem véletlen,
hogy annyi költőnk megemlékezik róla, versek, történetek, mesék, dalok
szereplője a csalogány (alias fülemüle), sőt néhány zeneszerző zenében adja
vissza, utánozza énekét. (Az egyik legszebb példa: Liszt Ferenc – Csalogány
Hallgassátok meg ezt is!
http://www.youtube.com/watch?v=-snRJb8IWIo
)
Mint az
igazi „nagyok”, nem szeretik a rivaldafényt, nem várják el az elismerő tapsot,
szerényen meghúzódnak a sűrű bokrok rejtekében, ők azok a madarak, akiket
ritkán pillanthatunk meg, inkább a hangjuk árulja el őket. Ruhájuk is egyszerű,
barnás, enyhén vörösbe hajló farokkal – (biztos kapott a fejére a rozsdafarkú
és fülemüle divattervezője: ugyanaz a színmegoldás, jaj! :))
Kell is
persze a szerény ruházat – a fészek jól elrejtve ugyan, de a földre kerül majd,
veszélyes játék lenne a tojónak hivalkodni, és a nagyhangú dalnokok is könnyű
prédák lennének feltűnő tollakkal.
Szerencsére
nem kell messze menni „fülemülézni” sem – híres énekesek a margitszigeti,
hajógyári-szigeti lakók és a budai bokros, ligetes kertek is visszhangoznak
tőle. Főleg, ha már sötétedik, mert éjszakára nem marad konkurrenciája,
szabadon érvényesíthetik a hímek énektudásukat.
Szóval
jöhetnek a meleg tavaszi estékben - éjszakákban való szerelmes andalgások -
megjött hozzá a dalos kíséret.
Férfitársaim
a fülemüle veletek van, besegít a hangulatteremtésbe, a többi a ti dolgotok!
http://www.mme-monitoring.hu/media.php?mtype=snd&huring=LUSMEG
Megjegyzések
Megjegyzés küldése