2014. november 20., csütörtök

Gólyapátyolgató Pátyon

1-2 hete a pátyiak különleges vendégre figyeltek fel: egy fehér gólya érkezett a helységbe és láthatóan úgy döntött, hogy a vándorútja eddig tartott: a telet nem Afrikában, hanem Pátyon óhajtja tölteni.
Elment ennek a madárnak az esze? 
Semmiképp… Az MME több mint tíz éves adatsora bizonyítja, hogy az enyhülő téli időjárás minden évben  kb 10-15 – 2004-ben 30! gólyát vett rá az új döntésre: megpróbál Magyarországon áttelelni  a közel húszezer kilométeres, fárasztó, veszélyekkel teli afrikai oda- majd tavasszal az ugyanilyen kimerítő visszaút helyett. Hát ebben van valami… de hát a hideg?
Ha a hideg lenne a fő baj a télben, egy madarunk se maradna itt vagy élné túl a  fagyos megpróbáltatást. Egy rátermett gólyakalandort ráadásul nem kell félteni – elég régóta él a közelünkben ahhoz, hogy merje használni az általunk nyújtott előnyöket -, például egy meleget párázó kéménynél nincs is jobb hely a zimankós éjszakában…
De hát békát se talál télen a szerencsétlen!?
A gólyák meséink nagy békaevői, a valóságban szinte mindent megesznek, ami eléjük kerül: „a kétéltűeken (békák, gőték) kívül, nagyon sokféle rovart-lárvát, férget, kisemlősöket (pocok, egér…), hüllőket (kígyók, gyíkok…), kisebb halakat…gyakorlatilag mindent, amit el tudnak kapni és egyben le tudnak nyelni, mivel a gólya csőre nem igazán alkalmas a zsákmány falatokra tépésére.
A pátyi piroslábút akkor sikerült lefotóznom, amikor éppen egy diófa ültetvényben dolgozó árokásó gép nyomában csemegézett:  a munkásoktól 10-15 méterre eszegette a napvilágra került gilisztákat, lárvákat és egyéb nyalánkságokat…



Sőt mi több, művelt földjeink munkagépei sok kisebb állat sérülését, halálát is okozzák - nos a gólya több más állatfajhoz hasonlóan nem finnyás: a sérült állatokat gyorsan megszabadítja szenvedéseiktől, az elpusztultak pedig még gyorsabban vándorolnak a hasába. (Nagyvárosaink hulladéklerakó helyei igazi vendéglők lehetnek egy gólyának és ráadásul a bomló szemét még némi meleget is ad…)
Így aztán pontot a kaland végére csak vastag és tartósan megmaradó hótakaró, és ezzel persze együttjáró fagy tehet, zárójelentés: éhhalál. Hacsak…
Hacsak nem dobbantja meg hosszúlábú Kele a közelében lakók szívét és nem kezdik el etetni. Mert akkor kivirul a világ: ha ennivaló van, nem számít a hideg, a rossz idő, teli hassal mindent ki lehet bírni!
Gólyaidomítás rövid módszertana J:
Segíteni csak akkor tudunk, ha mi is használjuk az eszünket J : az ennivalót a gólya szeme láttára kell kiszórnunk, vödörbe raknunk, hozzá minél közelebb, majd ha időnk engedi, távolabbról figyelni mit csinál. Ha megtalálja az ételt nyert ügyünk van: nagyon hamar rájön, hogy a kedveskedés neki szól, pláne ha mindig valamilyen jellegzetes hanggal jelezzük is neki, hogy jövünk, ilyenkor messzebbről is hozzánk repül a jó lakoma reményében.
Gólyamenü gólyapátyolgatók felhasználására – nagyjából két maréknyi, az időjárástól függően 1-3 naponta:
apróhal- 10 cm-nél nem szélesebb vagy darabokra vágva
állati belsőség, szárnyasmáj, zúza, farhát…, húscsíkok
tenyészetből napos csibe, egér, patkánytetem
Persze ha kiéhezett a madarunk és mindent felfal, adhatunk neki több élelmet is, ha meg maradékot hagy, kevesebb is elég. Túletetni nem lehet! J

Ha pedig tényleg nagy a baj – sérült, beteg, repülni alig tudó az észrevett gólya, csak akkor gondoljunk befogásra. Az MME weboldalán http://www.mme.hu/madarmentes részletes információhoz juthattok milyen szervezet, hogyan segíthet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése