2014. április 7., hétfő

Énekverseny a javából! azaz: És megint – no nem dühbe jövünk, hanem - fülelünk :)

És ha unnátok már, hogy csak madarakra „fordítjuk hallószervünket”, pár nap múlva a zümmögő kórusba is befülelünk, sőt sasolunk!
Most már aztán igazán kitört a tavasz, sorra érkeznek az egyre híresebb hangú trubadúrok! Tényleg énekverseny zajlik ám körülöttünk: sok-sok énekesmadárhím próbálja meg túlénekelni fajtársait, hogy elnyerje a legszebb hölgy szerelmét – mintha csak a provanszál középkorban lennénk…
Csak bírják szusszal! Úgy tűnik bírják…, de hogyan?
Mi a gégénkben elhelyezkedő hangszalagjainkat használjuk hangképzéskor, az énekesmadarak viszont másképpen rendezkedtek be. Ők a két főhörgő találkozásánál egy kétoldali páros szervvel (szirinx) adnak hangot, és ez hihetetlen dolgokat tesz lehetővé: például egy madár duettet énekelhet saját magával és éneklés közben is vehet levegőt! (Huhú azért nem baj, hogy nekünk ez nem megy – képzeljetek el egy kétszólamban veszekedő élettársat, akinek még csak levegőt se kell vennie perlekedés közben Brrrr…!)
Na jó, maradjunk csak inkább a madaraknál:
Jó tíz napja már, hogy új ébresztő szólamot kaptam kora reggel: megérkezett társasházunk állandó bérlője a mi „házi” házi rozsdafarkú párunk. (Phoenicurus ochruros) Minden ősszel melegebb tájakra távoznak – hiába, szeretik a telet mediterrán vidéken tölteni  -, de aztán a kötelesség mindig hazahajtja őket. Nincs lazsálás, fészket kell rakni, fiókát kell nevelni.
A hímet mintha skatulyából húzták volna ki a nap bármely órájában: feketébe hajló szürkében feszít tetőtől-talpig, azaz a farokig, mert - hogy az összhang mégse legyen túl komor -, a farktollai rozsdavörösben pompáznak – ezt mondjuk kis logikával a nevéből is kikövetkeztethetitek . Némi fehér beütés a szárnyakba – mint holmi díszzsebkendő – és tökéletes az elegancia!


A tojó vele ellentétben szerény barna kosztümöt visel (rozsdafarokkal) – átengedve a csillogást párjának -, az ő mottója: Jobb a biztonság, azaz a rejtőszín!


Míg ezt a kis cikket írom, a hím itt énekel a háztetőn, országnak világnak hírül adva, hogy ez a ház az övé, amiben igaza is van, mert nekünk emberlakóknak eszünk ágában sincs vetélkedni vele és birtokba venni a tető alatti réseket, hézagokat, amik közül valamelyik majd az idei fészkét rejti.
Egyik tanítványomnál viszont a közös házbérlet igencsak szoros lett, mert a hétvégi házuk előszobájában a kalaptartón találtak egy rozsdafarkú fészket! (A madarak a bejárati ajtó kis szellőzőnyílásán találtak be, majd az egzotikus helyet felmérve, elégedetten meg is telepedtek!)
Valljuk be az előszobában azért ritkaság a házi rozsdafarkú, de ha a bejárati ajtónk felett van valami kis gerendás tető, akkor akár ott is „őrizheti a házat” azaz nevelheti fiókáit ez a közelségünket, városi házainkat, irodaépületeinket is elfogadó, „elfoglaló”, alkalmazkodó kismadár.

http://www.mme-monitoring.hu/media.php?mtype=snd&huring=PHOOCH

A rozsdafarkú otthon köszöntése után pár nappal hallottam meg a szomszédunk bokros, csalitos kertjéből az első barátka éneket.
A barátka vagy barátposzáta (Sylvia atricapilla) nevét a hajdani szürkés-barnás csuhát viselő középkori barátok után kapta, mert színeiben ő is ezt az egyszerűséget utánozza. De nehogy egy legyintéssel elintézhessük ruházatát, divatos sapkával dobja fel viseletét: a hímek mindig feketével, a tojók barnával! 



Még téli túrámon fotóztam le nektek egy barátka fészket, az is -mint mindig-, sűrű bokorban rejtőzött. Az építésbe az előbb érkező hímek fognak, de többe is belekezdenek egyszerre és sokszor a félkész építményekben énekelnek, így aztán a barátkáknak "füttyfészkük" is van! Természetesen a "nő" dönti el melyik legyen a végleges és azt már együtt fejezik be.
Változatos, szép énekében a Margitszigettől kezdve a Városligetig már mindenhol gyönyörködhettek.

http://www.mme-monitoring.hu/media.php?mtype=snd&huring=SYLATR

ÉÉS…Tegnap a vértesi Haraszt-hegy lábánál a bokrosban megszólalt a karvezető énekes!!! Nekem az idei első fülemüle (Luscinia megarhynchos)! Hangszépségben, változatosságban és erőben vitathatatlanul a csúcsdalos!
Nem véletlen, hogy annyi költőnk megemlékezik róla, versek, történetek, mesék, dalok szereplője a csalogány (alias fülemüle), sőt néhány zeneszerző zenében adja vissza, utánozza énekét. (Az egyik legszebb példa: Liszt Ferenc – Csalogány Hallgassátok meg ezt is!
http://www.youtube.com/watch?v=-snRJb8IWIo )
Mint az igazi „nagyok”, nem szeretik a rivaldafényt, nem várják el az elismerő tapsot, szerényen meghúzódnak a sűrű bokrok rejtekében, ők azok a madarak, akiket ritkán pillanthatunk meg, inkább a hangjuk árulja el őket. Ruhájuk is egyszerű, barnás, enyhén vörösbe hajló farokkal – (biztos kapott a fejére a rozsdafarkú és fülemüle divattervezője: ugyanaz a színmegoldás, jaj! :))


Kell is persze a szerény ruházat – a fészek jól elrejtve ugyan, de a földre kerül majd, veszélyes játék lenne a tojónak hivalkodni, és a nagyhangú dalnokok is könnyű prédák lennének feltűnő tollakkal.
Szerencsére nem kell messze menni „fülemülézni” sem – híres énekesek a margitszigeti, hajógyári-szigeti lakók és a budai bokros, ligetes kertek is visszhangoznak tőle. Főleg, ha már sötétedik, mert éjszakára nem marad konkurrenciája, szabadon érvényesíthetik a hímek énektudásukat.
Szóval jöhetnek a meleg tavaszi estékben - éjszakákban való szerelmes andalgások - megjött hozzá a dalos kíséret.
Férfitársaim a fülemüle veletek van, besegít a hangulatteremtésbe, a többi a ti dolgotok!

http://www.mme-monitoring.hu/media.php?mtype=snd&huring=LUSMEG