2013. október 30., szerda

ZOO-SASOLÓ AVAGY ÁLLATKERTI HÁLÓSZOBATITKOK

Bizonyára mindannyian hallottatok a budapesti állatkert nyári „baby boom”-járól vagy akár személyesen is gyönyörködhettetek 1-1 új kis jövevényben. Azt viszont nem biztos, hogy tudjátok, hogy mi folyik a kulisszák, azaz a kis apróságok mögött!
Vegyük csak például az apaság kérdését - az állatkertnél mint afféle gondos gardedámnál  nem kívánt házasságok szóba sem jöhetnek!  Sajnálatos módon az aranyhasú mangábé csapatunk vezérhímje nemrégiben jobblétre szenderült és ez bizony komoly problémát okoz: mivel a budapesti állatkert dicsekedhet Európában a legnagyobb számú csapattal - a világon összesen csak 10 állatkert lakója! -, tőlünk kerültek át mindenhová friss, új vérvonalat jelentő felnőtt kölykök, ez viszont lehetetlenné teszi, hogy ezekből az állatkertekből kerüljön vissza hozzánk egy új életerős hím.  Ahogyan nálunk testvérek nem házasodhatnak, úgy náluk sem a közeli rokonok ( a beltenyésztést elkerülése miatt)! Aprólékos munkával folyik tehát a házasságközvetítés, aminek eredményeként lehet, hogy Amerikából érkezik a jövendőbeli. 
Kérdezhetitek minek ez a nagy hűhó? 
Sajnos az aranyhasú mangábékat is a természetben a kipusztulás veszélye fenyegeti. A faj kizárólag Nyugat-Afrikában, a Kongói Demokratikus Köztársaság sűrű erdőségeiben él, és olyan ritka, illetve olyan nehezen kutatható, hogy igazából nem is ismerjük életmódját, táplálkozási szokásait, viselkedését természetes élőhelyén!!! Gondolhatjátok milyen nehéz így megvédeni, úgyhogy fennmaradásának szinte egyedüli kulcsa egészséges és szaporodó állatkerti állományok kialakítása és fenntartása. Aki pedig esetleg nem tudná, hogy mi az a mangábé – béka, gyík?  :) íme:

Aranyhasú mangábé - ez a kölyök 2010-ben született

Szóval egyszer az a gond, hogy legyen gyerek, máskor viszont az, hogy ne legyen? J

Mindenki nagy örömmel fogadta az oroszlánkölykök születését és igazán nagyon büszkék lehetünk, hogy Basil a hím ilyen jól teljesítette feladatát, azaz kis különbséggel mindkét asszonya megellett és immár 7 kölyök tépázza a sörényét! 


Kicsi a rakás - több kupac oroszlánkölyök
De nem volt ám ez mindig így! Basil és családja ázsiai oroszlánok azaz megint csak a kihalófélben lévő fajok közé tartoznak – Homérosz nem írt marhaságokat, mikor hősei Görögországban oroszlánokkal találkoznak: az ő idejében még kis-Ázsián át Indiáig mindenfelé nagy számban éltek, ma már Indiának csak egy ki csücskében található meg az utolsó vadon élő 2-300 állat!!!  

A három felnőtt ázsiai oroszlánunk közül kettő:
Basil a hím és Kankai vagy Shirwane mellette
Korábban azonban a budapesti állatkert afrikai oroszlánokat tartott és mivel belőlük „Dunát lehet rekeszteni” az állatkertekben, minden erővel próbálták megakadályozni a gyakori gyermekáldást. Pussyt (a hím) nehezen lehetett volna rábeszélni az önmegtartóztatásra, ezért - mit tehetnek a nők?-  Mirzánál kellett fogamzásgátlásról gondoskodni. Persze ő sem volt olyan előrelátó, hogy reggelente bevegye a tablettáit – oroszlánoknál a tarkóbőrbe ültetett hormonkapszula ami megoldja a gondokat. Körülbelül két évig tart míg kiürül, majd kis szünet után – hiszen náluk is fontos a hormonkezelésből adódó esetleges megbetegedések elkerülése – kerül sor a cserére. Mirza és Pussy között dúlt a szerelem, így a szünetekben is egymásra találtak - jöttek a meglepetésgyerekek:  a híressé vált Bömbi 2004-ben, aki D-Afrikába a SanWild vadasparkba költözött, majd Bóbita 2008-ban aki a szegedi vadasparkban él. (A szülőket Nagyszeben vette át, mikor az állatkert a fajcseréről döntött.)

És ha megvan a gyerek, jön az újabb aggodalom! Elfogadja az anyja? Táplálja, neveli? Be lehet mutatni az apának vagy jobb távoltartani tőle?

Asha az indiai elefántbébi születése után az első nap körömrágással telt – szoptatni kezdi-e Angele vagy mesterségesen kell táplálni – ugye mondanom se kell, hogy elefánttejet nem emelünk csak úgy le az üzletek polcáról, nagyon nehéz kihívás lett volna egészségesen életben tartani őt így!

Asha - született 2013. febr.14.-én

Basil – hímoroszlánunk -minden bohóckodást eltűr kölykeitől, jól megvan velük míg fel nem nőnek, ahogyan a vadonban is a hímek háremet tartanak. Az elhíresült kölyökgyilkosságok csak akkor történnek meg, ha új hímoroszlán érkezik a területre és legyőzi a régi urat. Ilyenkor elpusztítja az előző hím kölykeit, hogy minél előbb fogamzóképessé váljanak a nőstények és az ő utódainak adjanak életet!
Más a helyzet a perzsa leopárdoknál – ők a párzási időn kívül magányosan élnek, így óriási hiba lenne odaengedni Nadirt (hím) a kölykéhez – biztosan elpusztítaná. Így aztán a család a balesetek elkerülése végett osztozik a kifutón: Cezié (nőstény) és Dantéé (június 10.-én született)  nappal, míg Nadir éjszaka kószálhat benne.

Dante a legújabb perzsa leopárdkölykünk szül. 2013 június

És ha a nevelőszülőséget mégiscsak el kell vállalni, ott a nagy kérdés: lesz ebből tudathasadás vagy nem? 

Nem árulok el titkot, hogy papagájaink közül a ritka jácintkék arák a nagyon értelmes madarak közé tartoznak. Ennek az a hátulütője, hogyha ember nevel fel egy fiókát, könnyen megeshet, hogy a madár ezek után embernek tekinti magát és valódi fajtársait semmibe veszi.
Nagyon izgultak hát a gondozók mikor Tintát (2003-ban kelt ki a tojásból) nevelték: szerencsére bármilyen önhitten magasabbrendű tojónak képzelte magát, Ramszesz csodás kék tollainak nem tudott ellenállni, így az elcsavarta a fejét és immár évek óta hűséges házaspárt alkotnak!

Jácintkék ara felnőtt formában

és fiókaként! Háát... :)
Ami pedig még nagyobb öröm, Tinta tavalyi fiókáját még nem volt hajlandó gondozni, így Pico is emberi kézben nőtt fel, de idén Indigót (2013 május) már a pár önállóan látta el, így gyereknevelésből is levizsgáztak!

Épp csak belestünk a hálószobatitkokba, és látjátok mennyi mindenre kell figyelnie egy olyan lelkiismeretes pótszülőnek mint az állatkert? Hamarosan más érdekességekkel jelentkezik a ZOO-SASOLÓ!
(Fotók: Bagosi Zoltán)

2013. október 19., szombat

Lásd az erdőben a fát! :)

Egy igazi "sasoló" nemcsak élvezi az őszi erdő színvarázsát, hanem "látja" is a fákat! A színek ugyanis árulkodnak! Amellett, hogy megcsodáljuk a gyönyörű kilátást valahonnan, 



ha ismerjük a festőművész Természetet, nagyjából meg tudjuk mondani azt is, hogy milyen fák öltöztek pompába a távoli hegyoldalban.
Íme egy kis szín és forma útmutató:)

Sárga: Legelőször a juharfélék lombja változik napsárgává, méghozzá nem lassan fokozatosan, hanem szinte varázslatra egyik napról a másikra! Élő festményt láthattok ilyenkor, ki dönthetné el, hogy mikor szebb: ha kék ég ragyog mögötte vagy ha szürke fátyol emeli ki a színeit...

Korai juhar levelek
Piros: Sok sok árnyalattal a rózsástól a rézvörösig, a narancsostól a bordóig kápráztat el minket ez a szín az erdőben, kik azok akik képviselik? Például:

rózsaszín árnyalattal a bibircses kecskerágó bokrok

narancspirosban a vadcseresznyefák

rezesbordóban a barkóca berkenye levelei
Barna: A tölgyfajok öltöznek távolról nézve egyszerű barnába, de közelebbről szemügyre véve a leveleket, zöld, sárga, barna foltok, levélér minták teszik olyan változatossá és széppé őket, hogy igencsak bajban lennénk, ha a legszebb levélnek járó díjat kéne kiosztanunk a fáknak :).

Kocsányos tölgy őszi ruhája
Bevezetésnek az erdei a szín és forma ABC-be egyelőre talán elég ennyi is! Ha kedvetek van tovább betűzni az őszi erdő könyvét, írjatok!  
Folyt. köv! :)

Sportos sasolás - ezúttal két lábon!

Itt az október közepe, eljött az őszi kirándulások talán legszebb időszaka – mielőtt az erdő fái, bokrai megválnának leveleiktől, ragyogó színekbe öltöztetik őket.
A tudomány rideg nyelvére váltva, nem történik egyéb, mint hogy a levelekben a fotoszintézis (azaz a fény felhasználásával folyó szerves anyag előállítás, még egyszerűbben a növények táplálékkészítése) megszűnik, a fény felvételéért felelős zöld színanyagra (klorofill) már nincs szükség, elbomolhat. Átvehetik a helyét a levelekben eddig „elnyomott” színanyagok, a karotinoidok és antociánok. Az előbbiek palettájában szerepelnek a sárga, narancs, barna „festékek”, az utóbbiak adják a kék, piros, lila színeket.

A sejtekben a zöld színtestek (kloroplasztiszok) láthatók, tele zöld színanyaggal (klorofill)
Ennyi elég is a bölcsességből, inkább jöjjön az élvezet: olyan túrát szeretnék most  ajánlani nektek, amitől szó szerint eláll a lélegzetetek! J (Részint mert alig kaptok levegőt a hegymászástól, részint mert olyan csodálatos látványban lesz részetek!)
A kiindulópont Dömös (autóval, busszal egyaránt megközelíthető), majd a piros háromszög jelzésen haladva Dobogókő a végcél. De ami közben van…Igencsak meredek kaptatók is igaz, 



de a Vadálló kövekhez érve egyszeriben elfelejti az ember a fájó izmokat és a lihegést – a kövekre felmászva a kilátás felejthetetlen, lélegzetelállító, hihetetlen…ragozhatnám még, de inkább nézzétek meg magatok!





Maguk a vadálló kövek is fenségesek:
Ugorjunk vissza az időben egy cseppet – ó csak 12 millió évről van szó J -, amikor a helyszínen még egy működő vulkán köpködte a  finomabb andezittufát, és a durvább törmelékköveket hol  vegyesen, hol váltakozva, ezek pedig lerakódva összecementálódtak.  A vulkán szolgáltatta a kötőanyagot is: finom vulkáni port és lávát.
Később a tűzhányó felrobbant, beroskadt, így egy hatalmas kaldera jött létre, ennek egyik peremét alkotják a bizarrabbnál bizarabb sziklaformák.  A Természet szobrászkodott és szobrászkodik még ma is itt, vésői a fagy, hőmérsékletingadozás, csapadék, szél…  , és ezeknek a szerszámoknak a finomabb törmelék  hamar megadja magát, míg a nagyobb sziklatömbök dacosan ellenállnak.





Jónéhány „szobor” nevet kapott elődeinktől: próbáljátok megkeresni Attila sisakos fejét, a Bunkót, a Felkiáltójelet vagy Árpád trónját, de szerintem szárnyaljon a fantáziátok szabadon és akár ti magatok is lehettek névadók.

Attila ősapánk glóriában
Némi ücsörgés, álmodozás vagy sziklamászás után – kinek kinek kedve és alkata szerint J -, folytassátok az utat, mert az élményeknek még koránt sincs  vége! Ha eléritek a Prédikálószéket –  a Dunakanyar tárul teljes pompájában elétek.


Dunakanyar ahogy a látómezőbe belefért :)
Az újabb álmélkodástól kicsit kábultan először nem is fogtok gyanút, hogy a jelzett útvonal lefelé ereszkedik, míg a Király pataknál kétségbeesve rádöbbentek, hogy a patakok a legritkábban folynak a hegytetőn, azaz völgybe jutottatok és onnan Dobogókőhöz újra csak mászni kell! Na de biztatlak titeket – ez a kapaszkodás szinte meg se kottyan már az első próbatétel után, és Dobogókő nemcsak a szemeteket elégíti ki, hanem a gyomor is megkaphatja a magáét: a turistaház előtt mindig ott rotyog két- három bográcsban a halászlé, a csülkös bab- vagy marhagulyás – és nem ám holmi híg lében lötyögő néhány húsdarab, hanem sűrű, ízes, igazi kiéhezett turistának való finomság. De a friss, nagy karéj zsíros kenyér vagy hatalmas szelet almás pite se kutya! Ebből is láthatjátok, hogy érdemes meghódítani a 935 m-es csúcsot, majd evés, ivás, pihenés és egy utolsó körbepillantás után


a piros majd a sárga csík jelzésen végig lefelé tartva már könnyű futamodás Dömös. (Aki esetleg még mindig kihívásra vágyik, eltérhet a piros után a zöld jelzésre, hogy a Rám szakadékon átvágva jusson Dömösre – ezt az útirányt az időpont alapján is fontoljátok meg:  több helyen kérik táblák, hogy a fennakadások elkerülése miatt lentről felfelé közlekedjenek a turisták a szakadékban -, nyilván ha délután 3 körül indultok lefelé Dobogókőről, már nemigen lesz szembeforgalom…)
Az egész túra 20 km, kényelmesen 6 óra alatt megtehető. Ajánlott a számítógép előtt görnyedő felnőtteknek tüdő átlélegeztetésére, izmok megtornáztatására, lélek feltöltésére, kalandvágyó ifjoncoknak kúszásra, mászásra, felfedező utakra! J

Ne feledjétek – rövid ideig tart a színpompa és nincs az a fotó, film, festmény, ami vissza tudná adni a személyes megélés varázsát! Kifelé hát a városból, a szobából - október elejétől kis szerencsével november közepéig  tiétek a Természet festőművész arcával is!

2013. október 7., hétfő

ODU-ZOO

 Itt az őszi odú-híradó! A madárbérlők már régen – még júniusban – búcsút mondtak otthonaiknak: a fiókák megnőttek, kirepültek, a lakásokra legközelebb majd a téli hideg éjszakákon lesz szükségük. Igen ám, de ha lelkiismeretes gondnokok vagyunk, akkor fontos a bérlők kényelme – az őszi napok kiválóak nemcsak az odúk karbantartására, de újabb kíváncsiskodásra is: milyen hívatlan lakókat találhatunk tollas vendégeink után vagy esetleg helyett?
Néhány képes ötlet odú javításhoz:

Ha egy harkály be akart nézni az "ablakon" és kivájta ajtónak...
...kitolhatunk vele: a fémlemezzel próbálkozzon!
Dolgozni mindig kellemesebb jó társaságban:
Juhász Imre barátomnak a Budakeszi Vadasparkban akadt egy figyelmes nézője :)
A javításon kívül ez a nagytakarítás ideje: a kiürült fészkeket a lakók nem használják többé, jövő tavasszal újat készítenek, a régiekben meg mindig marad madárélősködő – pl. tolltetvek -, ürülék, úgyhogy nincs mire várni, ki velük! (Ezzel kiérdemelhetjük tollas védenceink elismerését:  „Tiszta otthon, rendes ház!” J)
A fészkek kiszedésénél néha turpisságokra is fény derül: lehet, hogy emeletes otthonra találunk!
 A szükség nagy úr – ha kevés az alkalmas fészkelőhely, nincs válogatás, több madárpár is felhasználhatja ugyanazt a lakást: például a Budakeszi Vadaspark egyik odújában az első - májusi - bérlő egy széncinegepár volt, de miután kireptették fiókáikat, egy megkésett örvös légykapópár vetett szemet rá júniusban, így az alsó fészekre ráépült egy új, - a különböző fajoknak köszönhetően - teljesen más fészek!

Emeletes otthon: alul a széncinege fészek, felül az örvös légykapó
Egy másikban valaki nagyon malacul evett – a morzsákat nem takarította el maga után… Ki volt a tettes? Se nem egér, se nem mókus, bár mindkettőhöz hasonlít: pele használta ebédlőnek az odút.
Ebédlőnek, hálóhelynek, szülőszobának…egy madárodú kiváló lakás a peléknek is. Nincs aranyosabb látvány mint amikor augusztus-szeptember tájékán leginkább, de néha még ilyenkor októberben is, az odú mélyéről szimatoló orrocskák és sok ijedt gombszemecske mered ránk!

Lakoma után...névjeggyel: árulkodik a pele ürülék
Szimatoló orrocskák, fekete gombszemek: egy halom nagy pele kölyök
És ilyenkor derül ki az is, hogy az üres fészekodúk bizony kívánatos búvó- és éjszakázóhelyei az aprónépnek: 
Bagolylepke duó
Aranyos virágbogár 
 Közönséges fülbemászó 
A bagolymódra éjszaka repkedő bagolylepkék mellett, a fülünknél az odú sötétjét sokkal inkább kedvelő közönséges fülbemászón át, bodobácsokig  vagy szépséges virágbogarakig (hétköznapi nevükön rózsabogarakig) számtalan képviselővel találkozhatunk! Akik – erről nem kéne elfeledkeznünk - ha nem is olyan szépek vagy aranyosak mint a tollas vagy szőrös bérlők, de legalább olyan fontosak! Még akkor is, ha esetenként veszélyesek lehetnek! A Telki erdő odútelepén készült a fotóm a lódarazsas odúról – egy nyár eredménye a csodás fészek – amit persze tisztes távolból csodáltam meg, de eszem ágában sem volt bántani –  lódarazsak nélkül valószínüleg kopasz fákban gyönyörködhetnénk zöld erdő helyett – óriási mennyiségű hernyót esznek meg és etetnek meg az ivadékaikkal.

Lódarázsfészek az odúban vagy odú a lódarázsfészekben?
És akár hiszitek akár nem, még most szeptember végén is találtam tojásokat az egyik lakásban!!! Csak éppen nem madártojásokat…Egy gyapjaslepke (Lymantria dispar)nőstény  úgy döntött jobb, biztonságosabb helyet nem is találhatna petéi számára, mint az egyik odú belső fala. Pedig ezek a lepkék egyébként sem hagyják csak úgy sorsukra őket: a nőstények meleg szőrbundába csomagolva ragasztják petecsomóikat a fák kérgére, sziklákra, épületek falára…jöhet a hideg tél, zimankó!

Szőrbundába csomagolt peték...
...a gyapjaslepke nőstény gondoskodott utódairól
Amúgy ezek a lepkék azok, akikkel úgy átlag 10 évente készül a TV interjú:  körülbelül ilyen ritmusban szaporodik fel úgy a számuk, hogy falánk hernyóik után egy-egy erdőrészben csak a csupaszra rágott fák maradnak! Ugye, hogy kell az a lódarázs?

Nem izgalmas? Néhány fészekodú a kertben és mindjárt van egy mini állatkertetek is…

Sasoló játék újra!