2013. december 22., vasárnap

Köszöntés és "Hangulatok" fotóalbum egy kis karácsonyi feltöltődésre

Kedves "Sasoló" társak!

Szeretném megköszönni nektek, hogy figyelitek, olvassátok a sasoló weboldalt és ezzel arra bátorítotok, hogy folytassam, mert örültök a zöld híreknek, érdekességeknek, szépségeknek. Az egyik legkedvesebb kismadárral szeretnék nektek gyönyörűséges ünnepeket kívánni, a "Hangulatok" fotóalbummal pedig téli sétákra csábítani... :)
(Akit esetleg érdekel, a Hír Tv Zöld Övezet műsorába készítettek velem egy rövid interjút a munkámról, a környezeti nevelés fontosságáról. Adások dec. 24. 17:30; dec. 25. 9:30; dec 27. 14:05)

















2013. november 24., vasárnap

Vadliba kóstolgató

Na nem Márton napi módra a hasunkat libafinomságokkal tömve, hanem ha belekóstoltok ebbe a kis írásba a fejetek lesz libás okosságokkal tele! J
Mi is az, hogy vadliba? Hát sok sok lúdfaj egy kalap alá véve: igazából magyar vadlibánk – azaz aki Magyarországon  fészkel – csak egy van, a nyári lúd. (Ő viszont az európai ludak közül a legnagyobb és ha valaki nem tudná esetleg a házi libánk őse. :)
De ősszel, október közepétől már egyre hangosabbak a vizek, mert érkeznek hozzánk a libavendégek: északabbra költő nyári ludak és mellettük sok ezer nagy lilik és vetési lúd is csatlakozik a csapatokba gyűlő mieinkhez.. Jó mulatság ilyenkor a libanézegetés – egy jobb távcsővel könnyen azonosíthatjátok a fajokat – íme egy kis segítség:

Nyári lúd (Anser anser) bélyegek: rózsaszín, vaskos csőr, láb, világosszürke mell
Repülő nyári ludak: feltűnőek a világosszürke szárnyfedők

Vetési lúd (Anser fabalis) bélyegek: fekete-narancs csőr, narancsszínű láb, sötét mell

Repülő vetési lúd: sötét szárnyfedők!

Nagy lilik (Anser albifrons) bélyegek: fehér folt a csőr felett, széles fekete keresztsávok a mellen-hason

(A magyar névadások általában nagyon találóak – bölcsek voltak pusztában lakó őseink! -, így igaz ez a vadliba nevekre is: nyári lúd, mert ezt a fajt lehetett nyáron látni nálunk, vetési lúd, mert ezt lehetett tömegesen a vetéseken látni ősszel, nagy lilik, aki nem gágog, hanem lilik-lilik kiabálással beszélget!)

Ha meg egy-egy ritka vendég jelenik meg az országban, komoly felzúdulást kelt a madarászok körében – egymásnak adják a hírt, ki hol látott apácaludat, vagy merre járnak a vörösnyakú libák, esetleg néhány kis lilik – egyike a legkisebb fajoknak, inkább a Hortobágyon keresztül vezet a vonulási útja -, amelyik bizony már világszinten is a kipusztulás szélén áll! (Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 1 millió forint!)

Kis lilik (Anser erythropus) bélyegek: kis méret, sárga szemgyűrű

Apácalúd (Branta leucopsis)

Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis)

Manapság igazából már mindenre figyelnünk kellene a környezetünkben, nemcsak magunkra – elcsépelt már annyit emlegetik, de attól még igaz: fennmaradásunk záloga, hogy mennyire tudunk urakból együttélővé válni -, a zömöt alkotó vetési lúd és nagy liliknél is például történik valami: Európa és Ázsia tundra részein költ mindkettő és az utóbbi tíz évben egy egyelőre még megmagyarázhatatlan változás figyelhető meg a létszámukban: míg korábban a vetési lúdból állt a Dunántúlon telelő vadlibacsapatok 90%-a, addig mostanra állománya aggasztóan leapadt – felmerült, hogy talán vadászatát is korlátozni kéne -, és helyét átvette a nagy lilik, aki ma már egész Magyarországon dominál a vadlúdfajok között.
Talán a kanadai lúd megjelenése is szerepet játszhat? Aki közreműködésünkkel került Európába és invazív azaz erőszakosan terjeszkedő fajnak bizonyult a többi őshonos rokon kárára – Angliába utazók jóformán már csak őt láthatják mindenfelé…

Kanadai lúd (Branta canadensis)

Mindenesetre a madármegjelölés technikai fejlődése lehetővé teszi a ludak behatóbb tanulmányozását is:
nem tudjuk, milyen útvonalon/akon érkeznek a Kárpát-medencébe, hol vannak a pihenőhelyeik, merre vonulnak tovább, és hogyan térnek vissza költőhelyeikre, így viszont, hogyan védhetnénk meg őket és élőhelyeiket?...
2010 őszén került először műholdas jeladó egy nagy lilik gúnárra Gyulára, akinek a vonulási útjáról így értékes információkhoz jutottunk - 4-5000 km-es utat kell északi hazájáig megtennie 1-1 nagy liliknek -, 

Gyula Mekszikópuszta felett Forrás: National Geografic
"Gyula" útja mindenkit meglepett: nem tengerparton vonult mint a Hollandiában megjelölt madarak! erről a vonulási irányról eddig nem is tudtunk

majd a sikeren felbuzdulva a holland-magyar kutatási projekt  továbbfolytatódott: idén február 28-án a Zámolyi víztárózónál (Fejér megye) 26 madár egyedi kódolású színes nyakgyűrűt és 5 példány GPS alapú műholdas nyomkövetőt kapott ("Zsolt, Levente, Gábor, Ferenc, Miki" :). (Alterra Intézet, MME, nemzeti park igazgatóságok, önkéntesek segítségével, úgynevezett vetőcsöves hálóval sikerült ennyi madarat megfogni)

Ilyen nyakgyűrűt figyeljetek!

Jeladók készenlétben...

majd következik a szerelés!
Mi a jeladók jelentősége? Három naponta küldenek jelet, aminek alapján pontosan feltérképezhető a madarak útja!
(Ezt hallottuk felőlük a "madaras" hírekben: 
a szabadon engedés utáni infók - a jeladós madarak több mint egy hónapot töltöttek a Kárpát-medencében, majd április 2.-án "Zsolt" nekirugaszkodott és több mint 1000 km-t repülve a Donyec-medencéig jutott (Kelet-Ukrajna). Ápr. 4.-én már Oroszországban volt...

Szept.25. "Gábor, Zsolt" megindult visszafelé, május óta nincs információ "Ferencről", "Mikiről" szept. közepén jött utoljára adat, "Levente" adója pedig augusztus vége óta egy helyben ad. -Baja esett a madaraknak? - sajnos nem tudni...

Nov.12: Zsolt nagy lilik újra Európában van, Gábor elhagyta Kazahsztánt...)

Ha még tájékozottabbak szeretnétek lenni, a jeladós nagy lilikek útját a http://www.blessgans.de/index.php?id=503 honlapon követhetitek!

A jeladók jeleiből így rajzolják a térképeket...
FRISS HÍR: nov.18.-án megfigyeltek a tatai Öreg-tavon egyet a nyakgyűrűs nagy lilikekből!

Sok ezer vadliba pihen meg nálunk és maradnak hetekig itt – milyen ennivalót talál ez a rengeteg madár a kihűlő vizekben? – szokták kérdezni tőlem…Semmilyet! Mert nem a vizekben szűrögetnek mint a récék, hanem a libák bizony legelnek mint a tehenek! Ezt ők maguk is elárulják, ha kicsit hosszabban figyelgetitek őket – a tavakon a kacsák folyamatosan eszegetnek: vagy a fejüket dugják víz alá vagy lebuknak, hogy csak a fenekük néz az ég felé vagy az ügyesebbek búvárkodva teljesen alámerülnek. A libák bezzeg sziesztáznak! Sok közülük fejét a szárnya alá dugva bóbiskol vagy tollait rendezgeti, „fürdik” a vízben, a tréfásabb kedvűek oldalbukfencekkel – muris látvány egy vízben hentergő liba! – szórakoztatják magukat. Hát akkor mikor és hol esznek? Nem véletlen az Öreg-tónál elhíresült reggeli és esti libahúzás: a csapatok a vizek biztonságos menedékében töltik az éjszakát – oda ragadozó is, ember is csak zajosan tudna a közelükbe férkőzni -, aztán napfelkelte után irány a közeli vetések, legelők, kukoricatarlók - füvet csipegetni, kukoricaszemeket felkapkodni. Ha tele a pocak déltájt, vissza a tóra pihenni inni, aztán délután még egy kis estebéd és sötétedéskor esti mese és lefekvés a vizen...

Vadlibák a dinnyési Fertőn

Szieszta a tavon aztán...

indulás egy kis ebédre!

Igazi libának való finomság: friss őszi vetés!

10-20.000-es libatömegek! hogy nem keverednek össze az egyes csapatok? Ha valaha is felfigyeltetek már vadlibákra, szerintem soha nem megláttátok őket először, hanem meghallottátok! A kapcsolattartás folyamatos, függetlenül a csapatmérettől – a különbség csak az, hogy 1-1 mélyhangú gágogást vagy csengő lilikelést hallotok vagy szószerint fülsiketítő zsivajt! Nekem az a meglepő ilyenkor, hogy a kavargó zsibongásban hogyan tudják megkülönböztetni egymás jelzéseit, de valahogyan biztosan, mert minden este végül megtalálja a helyét és elül, elcsendesedik a libanép.
Buta liba! – tartja a mondás, de ezúttal nincs igaza! Óvatos, okos jószág a vadliba, nincs az a vadász, amelyik lőtávolon belül tudna kerülni hozzá - a kinyújtott nyakú, figyelő madár éles szeme minden rezdülést felszív és pontosan tudja mekkora a biztonságos távolság ember és közte -, nincs is más esély a vadászatára csak rejtekbe húzódni még sötétben, hogy reggel a gyanútlan liba ne sejtse mi vár rá… (A vetési, nyári lúd és nagy lilik vadászata Magyarországon októbertől-decemberig-januárig engedélyezett, de korlátozva a napi kilőhető mennyiséget!)
V betűben repülés – ezt a módszert is a vadlibákhoz kötjük, talán mert őket látjuk a leggyakrabban, pedig más fajok, - pl: darvak, sirályok, kárókatonák…- is alkalmazzák. Mindenesetre ezt a technikát buta madár ki nem találta volna: aerodinamikailag így a legkényelmesebb, - legkevesebb erőkifejtést igénylő - csapatban repülni! Elöl mindig egy tapasztalt, öreg madár vezeti a többieket, akit időnként felváltanak, hogy ő is tudjon pihenő üzemmódra váltani.

V-betűnek V betű, de ezek bizony darvak! :)

Ha pedig még többet szeretnétek kóstolni a vadlibákból, jövő szombaton vár a Tatai Vadlúdsokadalom rendezvény, sok sok érdekes előadással, élő közvetítéssel a nemzetközileg jelentős vizes élőhelyek eseményeiről (körkapcsolásban a Dinnyési Fertő, Fertő tó, Hortobágy, Kis-Balaton, Fehér-tó… ) és azért biztatlak egy kicsit: itt már nemcsak fejtágításra, hanem gyomorkorgató finomságokra, eszem-iszom, vásári jó hangulatra is számíthattok! 
(Fotók forrása: saját; a fajfelismerős és jelölős fotók a netről származnak)

Nov.16. dinnyési Fertő félórás madármegfigyelés eredménylistája:

Vándorsólyom
Tőkés réce
Fütyülő réce - 3pld.
Kanalas réce
Kerceréce - 2 pld.
Barátréce
Nyílfarkú réce
Nyári lúd
Vetési lúd
Nagy lilik
Vörösnyakú lúd - 9 pld
Szárcsa
Szürke gém

Érdemes most madarászni, nem? :)

2013. november 10., vasárnap

Novemberi esték tündérei

November – köd, eső, fázós reggelek, korai alkonyok, mozdulatlan csend és sötétség…ugyan dehogy! Már több mint egy hete lámpáink fényében fehér, sárga, barnás, mintás szárnyú tündérek járnak körtáncot és lehet, hogy akár Karácsonyig újra meg újra kilibbennek nappali alvóhelyükről, hogy este-éjszaka megüljék a nászukat.

Éjszakai tündérke az ablakon, meg egy paparazzi :)
Tündérek? Igazából éjszakai lepkék! Ilyenkor? Nem fagy be a fenekük? Háát, ők a hideget kedvelik, nem véletlenül hívjuk őket téli araszoló lepkéknek. És ha nem is tündérek, de nagyon izgalmas lepkecsoport képviselői. Először is el tudtok képzelni lepkét szárny nélkül? Áá ugye nem… 

Nagy téli araszoló (Erannis defoliaria)
Kis téli araszoló (Operopthera brumata)

Pedig ezek a bogárszerű jószágok, akiknek legfeljebb valami kis csökött szárnycsonk meredezik a hátán – téli araszolóéknál a szebbik nem képviselői!
Szent ég – valami súlyos betegség sújtja valamennyit? És csak a nőstényeket? Mielőtt bármilyen horrortörténetbe beleélnénk magunkat, az igazság az, hogy ők ilyenek, így kellenek a hímeknek – szárnyatlanul! A nőstények sok petét raknak – a sok pete súlyos! Repülni hordó hassal meg nehéz és veszélyes is lehet. Úgyhogy a nőstények a gyaloglás mellett döntöttek – elég nekik felmászni a fák törzsén, ágain, aztán a többi legyen a fiúk dolga, keressék meg őket! Szegény hímek vaksötétben soha nem találnak rá a szürkés-barnás, rejtőszínű nőstényekre – kihal a faj gondolhatnátok, de a Természetben minden jól ki van találva! Ahol nem elég a szem, ott jöhet az orr! És egy lepke szimatban verheti ám a nyomozókutyákat! A vékony kis csápok igazi szaglóantennák a hímek fején, míg a nőstények kívánatos parfümbe burkolják magukat – minden készen áll a nászéjszakákra!

Antennák munkában - szimat!

Lepkenász kis téliaraszoló módra
De honnan teremnek elő hirtelen ezek a lepkék? Október elején még sehol sincsenek, egy hónap múlva meg annyi lehet belőlük – az idei év ilyen a Normafa közelében -, hogy szinte a szemünket verik ki esténként.
Rájuk igaz a mese: a földből pattannak elő – azaz inkább másznak, mert a megnőtt és „torkig” jóllakott hernyóik a föld alatt bábozódnak be egy kis kényelmes kamrában és kivárják míg kellően hideg idő lesz, hogy kezdődhessen a lepkeéletük. A tartós fagy aztán végleg lezárja az araszolók szemeit, de addigra már a petéket a nőstények lerakták a fák törzsére, rügyek közelébe, ha jön a tavasz, a kikelő hernyócskákat várja a terített asztal – duzzadó rügyek, kifeslő levelek…
Araszoló – miért kaptak ilyen furcsa nevet ezek a lepkék? Hát mert hernyókorukban araszolnak – mint a mesebeli kis kukacok: megkapaszkodnak elöl az úgynevezett torlábaikkal, felgörbítik a hátukat, hátsó tolólábaikat az elsők mellé teszik le, majd első lábakkal elengedik az ágat, testüket kinyújtják, hogy elöl újra megkapaszkodjanak.  Figyelemre méltó testgyakorlás – hölgyek, urak a heti edzésterve be lehet venni: 10 perc araszolás! J

Folyik az araszolás...! Foto: ezermester.hu

Látjátok szinte ki se kell lépni a szobából, most szó szerint bejön a Természet az ablakon – ha betéved néhány lámpafénybe bódult szerelmes hozzátok, ne csapjátok le, nézzétek meg finom rajzolatú szárnyait, ha kedvetek van hozzá nyomozzátok ki kicsoda – a következő fotók is segítenek! - aztán óvatosan leborítva egy dobozzal-pohárral, engedjétek el újra, hadd élje ő is az életét!

Nagy téli araszoló (Erannis defoliaria) hímek különböző színváltozatokban


És még sokan mások :)

Aranysárga téli araszoló (Agriopis aurantiaria)
Kis téli araszoló (Operopthera brumata)